2015-2016 – Pályázati anyag – Budafapuszta Arborétum Fogadóépület

 

Budafapuszta

Arborétum Fogadóépület

Felelős tervező: Várnai Bence

A Kós Károly Egyesülést megkereső Zalaerdő Zrt. azzal a megtisztelő feladattal bízta meg az egyesülés aktív vándor tagjait, hogy készítsenek egy ötletpályázatot Budafapuszta Arborétum bejárati épületének. A Zrt. részletes pályázati kiírást készített számunkra az építménnyel kapcsolatos igényeikről. A tervezési feladat megfogható és átlátható léptéke már vonzó szempont volt, mindamellett díjazással és a nyertes ötletpályázat megépítésével is kecsegtettek minket. A feladatot kár lett volna kihagyni utolsó féléves vándorként.

A helyszín bejárására kiszemeltünk egy késő őszi napot. Menyus mesterünk vezetésével levágtattunk Nagykanizsa irányába, kicsivel tovább haladva, letérve az autópályáról egészen Budafapusztáig. Sokan közülünk az utazási időt használtuk ki, hogy elmélyüljünk a feladat rejtelmeiben. A kiírók szeretnének egy olyan fogadó épületet, ami 30 fős kiránduló csoportok befogadására alkalmas. A turisták kiszolgálására mosdóblokkot illetve egy kisebb büfét, recepciót kértek. A helyszínen 12 gépjármű és egy busz parkolását, valamint egy jelzőtábla kialakítását szerették volna, ugyanis az aszfaltozott útról a sűrű erdőn kívül mást nem lehetett látni.

Megérkezve már vártak ránk, hogy körbevezessenek minket az amúgy hideg, esős, de őszi színekben pompázó napon. A tervezési terület lejtős domboldalon található, pont egy mező és az arborétum tuja sorának határán. Innen lehetett leereszkedni az arborétumba egy patak medréhez, majd egy tó partjához. A túra alkalmával született meg bennem egy ötlet, hogy jó lenne egy olyan központi melegedő teret tervezni, ahova aztán jó visszatérni fagyos séták után. A közeli vadászházban forró teával és süteménnyel tovább serkentették gondolkodásunkat. Ekkor körvonalazódott előttem, hogy a fogadó épületnek egy átvezető szerepének is lennie kell, ami átvezeti a parkolóból érkező turistákat az arborétum bejáratáig. A teázás utána a szervezők sok sikert kívántak, s már hajtottuk is vissza Budapestre.

 

Lelkesen álltam neki a terv kidolgozásának, ami sok rajzolással és gondolkodással járt. Néhányszor Eszenyi Ákos mesteremmel konzultáltam. Felszerkesztettem a környezet lejtésviszonyait. Egy olyan épületet szerettem volna, ami távolabbról is látszik, de mégse tűnik el a fák és a lejtésviszonyok között. Az épület bejárati nyeregtető gerincmagasságát, illetve a kör alakú közösségi tér gúla tetőformáját ezért megemeltem. A tér közepén egy kandallót helyeztem el, karakteres pillér-letámaszkodással, ami egyben a kémény szerepét is betölti. A határidő közel volt, de megküzdöttem a feladattal.

 

Ebben az évben ez volt az ötödik sikeres építész ötletpályázaton való részvételem. A Zalaerdő Zrt. volt az egyik leggyorsabban eredményt hozó bizottság a beérkezett 8 pályaművel kapcsolatban. A leadást követően 4 nappal már tudtuk az eredményeket. A 3. helyezést Faragó Melinda, a 2. helyezést Radev Gergő, végül az 1. helyezést én értem el. A bizottság nagyon elégedett volt a pályaművekkel, azt mondták, hogy ennyi és ilyen sok jó minőségű, kézzel és géppel rajzolt munkára ők se számítottak, mindegyik a maga nemében egyedi ötletet és értéket hordozott.

Folyatásként a Zalaerdő ígérete nem maradt el, hiszen megrendelték tőlem az építmény generál kiviteli terveit, melyek már el is készültek. Ezzel a fogadóépülettel (és néhány egyéb tervszintű munkámmal) már jó eséllyel le fogok tudni diplomázni a vándoriskolában.